Aki ma kedves, aranyos történetre számít..lapozzon.

A napokban összeszedtem valami légúti rettenetet, ki is ütött tegnap rendesen.

Az ember betakarózva, betegen sok dolgot nem tud tenni, olvasgat.

Könyvet vagy hírportálokat.

Tudom, hogy több napos sztori, de csak most mélyedtem el picit jobban a szegény megölt lány kapcsán a hírekben.

Persze, rádiót hallgattam, főcímeket láttam, de a miérteket és a hogyanokat nem követtem figyelemmel.

Az, hogy valaki a fejében lévő féltékenység miatt verbálisan vagy fizikálisan bántalmaz másokat, teljesen elítélem. Senki sem szereti, ha egy rajongója, legyen az ismerős vagy ismeretlen, folyamatosan ott liheg a nyakában. Egy ideig hízelgő lehet, aztán egy idő után riasztó. Mindenki járt már ilyen cipőben. Én is. Nem, nem zaklattam senkit, engem zaklattak. Ami viccesnek tűnhet, amíg az ember bele nem kerül egy ilyen helyzetbe. Nem a testi épségem, a magánéletem szentsége sérült.

Visszatérve a szimpatikus fiúra, aki azért, mert nemet, nemeket kapott egy 20 éves lánytól, halálra szurkálta, majd egy erdős részen elrejtve a lányt, úgy tesz, mintha mi sem történt volna, aktívan posztolgat a lány eltűnéséről a facebookon..Biztos, hogy nincs rendben. Fejben.

Mindenki volt 20 éves, mindenki csinált hülyeségeket. Kipróbált alkoholt, drogokat, hülyített fiúkat/lányokat, szüleit, brahiból ellopott egy csokit a közértből, lehetne folytatni a sort a végtelenségig, nem mondom, hogy belefér, de ezzel soha senkinek nem okozott, okoztunk, okoztam maradandó testi vagy lelki károsodást.

Valahogy annyi minden ilyen történet van a mindennapi médiában, hogy az ember már szinte szemrebbenés nélkül elmegy a hírek mellett. Egyrészt, mert nem kirívó, másrészt az elektronikus média minden hírt úgy tálal, hogy az szenzációnak tűnjön. Mindenki belefutott már olyan főcímbe, ahol a cikk tartalma közel sem állt a főcímben beharangozotthoz.

Nem tudom mi történt a világgal, de nagyon nem tetszik ez az irány.

Az, hogy valaki elkövet egy ilyet, már az sem normális. Nem, nem is ez a jó szó. Verbálisan vagy fizikálisan inzultálni egy Nőt, mert vékonyabb, védtelenebb, az a nem normális.

Késszúrásokkal megölni, ez egy beteg, nem a világra való elme szüleménye.

Nem, nem úgy tartom betegnek, hogy gyógykezelni kellene. Bár már ilyen is felmerült a hírekben, hogy nem volt beszámítható. Az, akit a kihallgatásra kísérő rendőrök között a középső ujját mutatja a kamerának? Az tisztában és tudatában van annak, hogy mit tesz. Ő az ügyeletes rosszfiú, aki élvezi a helyzetét. S egy normálisan gondolkodó józan ember letörölné az arcáról a mosolyt és letördelné egyenként az ujjait. 

Hírértéke volt, hogy a szülei sem kísérték el a bíróságra. Miért tették volna? Egyrészt mindenki azzal támadja Őket, hogy a a nevelésük kudarca ez a lény. Ez 100%-ban igaz. Másrészt, 20 éves. Nagykorú. Felelős a döntéseiért. Miért kellene fogni a kezét? A felnőtté válást sokan azzal azonosítják, hogy hormonális hatásra több területen kezd szőrösödni a testük. Tévedésnek tartom. Attól felnőtt valaki, hogy viseli a tettei következményeit. Legyen az jó vagy rossz döntés. 

Aki ismer, tudja milyen vagyok. Aki nem ismer, talán ebből a pár sorból ítél meg. 

Hiszek a békés rendezésben, normális emberi helyezetekben. Legyen az egy benézett STOP-tábla, vagy egy beázás. Mindannyian követünk el hibákat. Akár naponta több százat is. S ha valaki hibázik, a hiba miatt nem szabad negítav érzelmeket táplálni. Azonban ha ugyanazt a hibát többször, kvázi szándékosan követi el, már más szemmel nézek rá, s más utat keresek a megoldás felé.

Vannak helyzetek, emberek, akik a békés megoldásból csak azt veszik tudomásul, hogy amit tettek, annak nincs retorziója. Tehát bármikor máskor büntetlenül megtehetik.

A világ radikalizálódik. S nem az Iszlám Államra célzok. Ez most egy helyi, mondhatni belügy. Vannak helyzetek, amikor az erőszakot csak erőszakkal lehet megrendíteni. Megszüntetni sosem lehet sajnos. De aki bárányként él, ne csodálkozzon, ha a húsvéti asztalon találja magát.

Nem jó irányba tart ez, ami most van. Minden megoldási javaslatot örömmel fogadok.